Miért van szükség kuplungra ?

 A köznyelvben kuplungnak nevezett tengelykapcsoló a motor és a sebességváltó fizikai szét-és összekapcsolását valósítja meg.  A belsoégésû dugattyús motor alapvetõ jellegzetessége, hogy az alapjárati fordulat alatt saját magát sem képes forgásban tartani. Indulás elõtt tehát egyrészt van egy már forgó motor, másrészt van egy még álló jármû. Erõátvitel ilyenkor nincs: a sebességváltó üres állásban van, azaz a sebességváltó bemenõ tengelye forog, kimenõ tengelye áll.

Induláskor elõször a sebességváltóban be kell kapcsolni az indításhoz legalkalmasabb fokozatot (általában az elsõt). Ez csak akkor lehetséges, ha erre az idõre leáll a sebességváltó bemenõ tengelye is -a fõtengely és a váltó közötti kapcsolatot tehát oldani kell. Az indulási fokozat bekapcsolása után viszont a tengelykapcsoló két tengelye között lesz nagy fordulatszám-különbség: bemenõ tengelye a motor tengelyével együtt forog, kimenõ tengelye (egyben a sebességváltó bemenõ tengelye) viszont áll.

Ha nem akarjuk, hogy induláskor a motor lefulladjon, akkor a motortengely és a sebességváltó bemenõ tengelye közötti erõátadást fokozatosan kell nulláról megnövelni annyira, hogy a tengelykapcsoló zárható legyen. Ez legegyszerûbben akkor valósítható meg, ha a tengelykapcsoló egymáshoz szorítható súrlódó felületekkel rendelkezik, melyek az összeszorítás mértékétol függõ erõt (pontosabban nyomatékot) visznek át súrlódással a motortól a sebességváltó bemenõ tengelyére, végso soron a jármu hajtott kerekeihez. A kerekekhez juttatott, fokozatosan növekvõ vonóerõ elõbb-utóbb képes lesz a jármûvet megmozdítani, majd sebességét növelni. A motor és a hajtott kerekek közötti áttétel nagyságától függ, hogy milyen jármûsebesség kell ahhoz, hogy a sebességváltó bemenõ tengelyének fordulatszáma elérje a motor fordulatszámát. Amikor ez bekövetkezik, a tengelykapcsoló rántás nélkül zárható: a tárcsákat összeszorító erõ annyira megnövelheto, hogy a csúszás lehetõsége is megszûnik.

Sebességváltás

Amikor indulás után a tengelykapcsoló csúszása megszûnik, azaz éppen zár, a motor fordulatszáma az üzemi fordulatszám-tartomány alsó határa körül van a jármû pedig meglehetõsen kis sebességgel halad. A gázadás fokozásával a motor fordulatszáma, s vele együtt a jármu sebessége nõ. A motor azonban elõbb-utóbb eléri maximális fordulatszámát, de a jármû sebessége még meglehetõsen kicsi. Hogy a sebesség tovább növelhetõ legyen, meg kell változtatni a motor és a hajtott kerekek közötti áttételt, azaz "sebességet" kell váltani a sebességváltóban. Ez az egyszerû fogaskerekes váltóban egy alakzáró ("körmös") tengelykapcsolónak az oldását, majd egy másiknak a zárását jelenti. Terhelés alatt ez nem hajtható végre, a sebességváltás idejére a motort le kell választani a sebességváltóról: ez a tengelykapcsoló második feladata.

Fontos tudni, hogy "csúsztatásra" itt is (általában) szükség van, igaz, lényegesen rövidebb ideig. A tengelykapcsoló zárásakor ugyanis csak véletlenül foroghat egyenlõ fordulatszámmal a motortengely és a sebességváltó bemenõ tengelye. A csúsztatás hatására fõleg a kisebb tehetetlenségû motor fordulatszáma változik: nõ vagy csökken, attól függoen, hogy a váltó bemenõ tengelye éppen gyorsabban vagy lassabban forog. A lényeg az, hogy a motor "hozzáfékezõdik" a váltó tengelyéhez.